Van 1 osztálytársunk: PERUTEK ISTVÁN

Nos ő nem az a kifejezetten csendes és tisztelettudó tanuló...már másodszorra járta a 9.ket..és a tanárok már ismerték de már nagyon kevés türelmük volt hozzá!

Ezért sorra kapta a szaktanárikat meg mi1másokat.. és eljutott arra a szintre,hogy:Vagy önszántából keres 1 másik iskolát vagy KICSAPJÁK...

Ezt már szeptemberben is tudtuk...de úgy volt,hogy majd csak félév felé...meg csak pletyka szinten terjedt.....ám pénteken: 2006.10.27-én amikor a kémia tanárral vitatkoztak:Steve elszólta magát:Úgyis ez az utolsó napom itt!

hirtelen síri csend lett és már csak a tanár kiabált...az osztály 1emberként hátra fordult és Steve-re nézett!!!és könnyekkel telt meg a szemünk...

szünetben a földön üllt Steve odamentem hozzá legugoltam vele szemben ,remegő hanggal és könyekkel küszködve kérdeztem:-tényleg elmész?????_szomorú ábrázattal nézve rám válaszolta:igen...megsimitottam az arcát rámosolyogtam mert úgy gondoltam ez a legkevesebb amit még hozzátehetek a búcsúhoz és lementem Norbihoz..és ott zokogtam a vállán....!!!és ezután szószerint egész nap csak azért sirtunk mert elmegy Steve...

És HIHETETLEN NAGY ŰRT HAGY MAGA UTÁN MERT NAGYON MEGSZERETTÜK ŐT ÉS OLYAN CSEND LESZ AZ OSZTÁLYBAN.. :-((((((

Szóval Steve azt hiszem,hogy az osztály mind a 34 tagja nevében mondhatom:NAGYON SZERETÜNK TÉGED és NAGYON HIÁNYZOL MÁR MOST!!!!